- Hoi! Gyors leszek, ez egy mentális úton közvetített üzenet, nem tudunk válaszolni Nektek! Viszont mindenképpen szerettünk volna szólni hozzátok, mert ...........
- ............. Most miért nézel így rám?
- Néha az eszem is megáll tőled, Tim!
- ...... Jaa! Mert ma van a Save Your Soul első születésnapja!
- Bizony! És mi, azaz én, Vöröske és Heer Hallgatag, szerettünk volna köszönetet mondani, hogy támogattok minket. Sokat jelent Babunak, hogyha érkezik egy-egy bíztató komment, tanács, vagy dicséret, és ezért mi is hálával tartozunk nektek. Bár nem tudom, hogyan függ össze a két dolog, hiszen mi nélkületek is elég tökéletesek vagyunk, csak...
- Ryan, ne térj el a tárgytól, szétreped a fejem!
- Oh, verontschuldig, Carla.
- Jobb lesz, ha átveszem. Ryan úgy értette, hogy ha ti nem lennétek, a történetünk nem formálódott volna olyanná, amilyen most. Minden szavatok számított, inspirációt adott, és bár voltak hullámhegyek és völgyek, még mindig itt vagyunk.
- Jah, mint a csótányok.
- Ryan!
- Azért figyeld, Carla, van önkritikája.
- Jó, de elrontja az ünnepélyes pillanatot, pedig olyan szépen beszéltél...
- Menjetek szobára.
- Menj te.
- Hé, abbahagyhatnánk? Kiábrándulnak belőlünk az Olvasók!
- Oké-oké, bocsánat!
- Azért ám. Tim, szerintem te folytasd, te még képes vagy normálisan gondolkodni.
- Kikérem magamnak ezt a ledegradáló pillantást!
- Ryan, fáj a fejeem...
- Okay, szerintem gyorsan lerendezem, mielőtt Carla elájul itt nekem. Köszönet mindenért, és remélem, újabb évig itt lehetünk veletek. Mert lassan elérünk a történet feléig, és ráadásul Babunak nagy tervei vannak...
- Amiket nem árulunk el.
- Ahogy mondod, Carla. Nah, szerintem mi megyünk is, mert nem könnyű egy ilyen mentális kapcsolatot fenntartani, szóval búcsúzunk.
- De nemsokára újra találkozunk, mert már íródik az új fejezet!
- Éés Ryan megint belepofázott. De ami azt illeti, Babu sajnálja a késést, de majd megértitek, miért.
- Jaja. Na, sziasztook!
- Doi!
- Doiii!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése