2016. december 23., péntek

12,5. Fejezet

Well, helló!
Ma hoztam nektek egy fél fejezetet, ami - ahogy már facebookon beharangoztam - egy kis karácsonyi hangulatot csempész Neltek a blogra :3 Előreugrunk az időben 2021 decemberére, így ki lehet következtetni pár dolgot a történet alakulásából. Lényeg a lényeg, két hét múlva hozom a 13. részt, ehhez pedig jó olvasást kívánok, remélem, tetszeni fog!

Valamint nagyon-nagyon boldog Karácsonyt kívánok Nektek, remélem mindenkinek békésen telik majd az este - bár tudom, valaki nem szereti a Karácsonyt, ezzel az infóval nem tudok mit kezdeni o-O
Mindegy is, szóval boldog Karácsonyt és előre is boldog Újévet, mert azon a héten itt nem találkozunk (csak a Féltestvérekkel másodikán).
Hoi, Babu voltam

2021. 12. 24. 17:03 Hollandia, Amszterdam, otthon

Soha nem látott hóvihar sepert végig Hollandián, a kikötők vízpartjait vastag jég lepte be. A hajók lustán horgonyoztak a kikötőkben, Amszterdam kertvárosa felett füstcsíkok gomolyogtak, s tűntek el a szürke hófelhőkben. Az utcákat lassan belepte a fehér fátyol, néhol fekete lábnyomok rajzolódtak ki benne, majd azok is elhalványodtak, s eltűntek.
December 24. teljes pompájával köszöntött a városra.
Ryan elégedetten kortyolt egyet a meggylikőrből, amit úgy öt perce zsákmányolt a kiapaszthatatlan tartalékjai közül. Ásított, de kezét gyorsan a szája elé kapta, s igyekezett leplezni a kimerültségtől le-lecsukódó szemeit.
Ez a varázslat sok energiába került, de egy biztos: az a sikoly mindent megért.
- Jézusoooooooom - kiáltott fel Carla, ahogy kipillantott az ablakon. Döbbenten tátogott, majd sarkon fordult, feltrappolt a lépcsőn, és hamarosan egy zavarodott Timmel a markában tért vissza. - Gyere, gyere már! - sürgette, szinte lelökve a lépcsőn. Boldogan csillogó szemmel tapadt az ablakra, Tim szája is tátva maradt egy pillanatra.
- Esik a hó - bámult döbbenten a fehér pelyhekre, ajkára boldog mosoly kúszott. Carla belékarolt, fejét a fiú vállára hajtotta, beszippantva a pamut pulcsi jellegzetes illatát.
Ryan az orra alatt somolyogva pillantott rájuk.
- Srácok, fehér Karácsonyunk lesz!
- Az első - hangsúlyozta Carla - közös Karácsonyunk.
- Túléltük - egészítette ki őket Tim - az első közös Karácsonyunkig.
- Egy dolog, amiért hálát adhatunk - motyogta Ryan, kortyolva egyet az italából. Aztán az órájára pillantott.
- Carla, mikor eszünk?
A lány színpadias szörnyülködéssel felsóhajtott.
- Egek, ez már megint csak a hasára gondol...!
Tim kuncogott.
- De komolyan Carla, én éhes vagyok! - nyafogott tovább Ryan, gyomra hangosat kordult. Mondta már, hogy utálja a bonyolultabb varázslatok után következő éhséget?
- Oké - engedett Carla. - Kapsz egy kenyeret, de aztán kimegyünk!
Ryan csalódott arccal baktatott a lány után a konyhába, Tim pedig közelebb lépett az ablakhoz. Elhúzva a függönyt kipillantott az útra.
Egy autó suhant el a ház előtt, apró hófelhőt hagyva maga után. A fehér pelyhek vadul kavarogtak a téli szélben, az ablakpárkányon már két ujjnyi vastagon állt a hó.
Gyönyörű - gondolta Tim, és magában hálát adott Istennek, hogy itt lehet. Nélküle most...
Megrázza a fejét.
Szenteste van, most aztán biztosan nem fog a múlton rágódni.Egyébként is, megérdemlik, hogy egy kicsit lazítsanak. Még soha nem ünnepelte így a Karácsonyt, csak a Sinterklaas érkezését várta hatodika este. Emlékezett, ahogy egyedül gubbasztott a sötét szobában, orrát a hideg ablaküvegnek nyomta, és hallgatózott, hátha meghallja Fekete Péter lépteit. Most pedig itt van Carla, és Tim félig-meddig érdeklődve hallgatta végig a keresztények karácsonyi szokásait. A történtek után már nem kételkedett, és sokkal stabilabbnak érezte az életét így, hogy hihet valamiben. Támaszkodhat valakire.
Tim halványan elmosolyodott.
- Indulunk? - toppant be a konyhába, két ujján pörgetve fekete sapkáját. Ryan épp akkor tömte be a vajas-sajtos kenyér utolsó falatját (értsd: a hatalmas kenyérszelet egyharmada), Carla lelkesen bólintott.
Kilépve az ajtón arcukba vágott a szél, nedves hópelyhek tapadtak az arcukra. Carla haja Tim arcába csapott, a fiú bosszankodva köpködte ki a vörös hajszálakat.
- Hagyjál, neked könnyű! - pattogott sértetten Carla, de aztán önkéntelenül elnevette magát, mikor meglátta, ahogy Tim haja oda-vissza repkedett az arca előtt a folyton irányt változtató szélben.
- Séta? - vetette fel Ryan.
Elindultak kelet felé, így a szél csak egyszer-kétszer kapta őket szembe, legtöbbször hátulról fújt. Ryan zsebre dugott kézzel, arcát vastag, kockás sáljába rejtve bandukolt, bakancsa orrával rugdosva a havat maga előtt. A háta mögött Carla suttyomban összekulcsolta a kezét Timével, válluk olykor-olykor súrolta egymást. Hamarosan felbukkant előttük egy park, a hatalmas fák ágait már belepte a hó, csak a kavicsos ösvények voltak barnák. Ryan átugrotta a kovácsoltvas kerítést (Miért is használná a kaput? A kapu gyengéknek való.), és eltűnt egy terebélyes tölgy mögött.
- Most hova megy? - torpant meg Carla az ösvényen, mikor szem elől tévesztette a mágust.
Tim vállat vont.
- Majd visszajön.
- Igaz - bámult rezzenéstelen arccal a lány -, nálunk van a kaja.
Tim elmosolyodott, Carla pedig boldogan pillantott a fiú kék szemeibe, amik ezúttal semmilyen titkot nem rejtettek, őszinték voltak, csakis hozzá.
Tim félresöpört egy kósza tincset a lány arcából, csodálva pillantott a havas szempillákkal keretezett, szeretettől csillogó szemekbe.
Közelebb hajolt, érezte a lány leheletét az arcán, Carla szája apró résnyire nyílt. Tim keze forrón égette az arcát, ahogy a fiú megemelte az állát.
Carla lehunyta a szemét.
BUMM!
Egy hatalmas hógolyó csattant Tim hátán, megzavarva a pillanatot. Carla döbbenten, szabálytalanul verdeső szívvel kereste az aljas támadás forrását, amit meg is talált a flegmán egy fának támaszkodó Ryan személyében.
Egy sokat mondó "Ezért megfizetsz!" pillantással gondolatban a földbe döngölte, de az elégtételt már meg is kapta. Amíg Ryan Carlával szemezett, Tim is harcba szállt, és a mágus összegörnyedt a hasába csapódó hógolyótól.
Carla is felkapott egy kupac havat, csupasz ujjait kellemesen csípte a hideg.
- Hát így állunk? - vonta fel a szemöldökét Ryan. - Kettő egy ellen?
Tim elvigyorodott és ismét célba vette Ryant, de ezúttal két hógolyó száguldott felé. A fiú elugrott Tim dobása elől, ellenben Carláé levitte a barna sapkát a fejéről.
- Héé!
Ryan sem volt rest, elbújt a fa mögött, és egy másodperc múlva Carla vállán is díszelgett egy fehér folt.
Egy óra múlva csonttá fagyva, olvadt hótól csepegő hajjal estek be a házba, Carla azonnal a radiátorhoz rohant, hogy felmelegítse elgémberedett ujjait. A hócsata végül hóbunyóba fordult, a fiúk alaposan megfürösztötték egymást a már majdnem fél méter mély hóban. Aztán Carla hóangyalt csinált, mert Ryan végig szekálta, hogy ő így feleannyira sem vizes. Tim pedig már csak részvétből is csatlakozott, Ryan pedig aranyosan teleszórta őket hóval.
Így hát a mágus másodszorra is megszagolhatta alulról a havat, míg Carla és Tim kiélvezhette a bosszút.
Pár perc múlva már három pár cipő sorakozott a radiátor előtt, a sarokban álló karácsonyfa fénye ünnepi fénybe vonta a nappalit.
Egy gyors ruhacsere után Tim és Ryan elfetrengtek a kanapén.
- Hé, fiúk...
Carla toppant eléjük, háta mögött rejtegetve valamit.
Ryan rosszat sejtett.
- Ha már Karácsony van, fel lehetne dobni egy kicsit!
A lány egy mikulássapkát és egy szarvasagancsokkal díszített hajpántot varázsolt elő ki tudja honnan, és feltett szándéka volt beöltöztetni ezt a két szamarat.
- Enyém a sapi! - vetette előre magát Ryan, és kikapta Carla kezéből. - Szerintem rajtam modellezték... - motyogta, de igazság szerint elég idétlenül nézett ki, ahogy a sapka folyton a szemébe csúszott.
- Akkor, Tim... - nyújtotta Tim felé Carla az agancsokat.
- De csak mert Karácsony van - tartotta fel az ujját a fiú figyelmeztetőn, majd a hajába ügyeskedte a fejdíszt.
- Fantasztikus - ironizált, ahogy az ablaküvegben megpillantotta magát.
Ryan akut röhögőgörcsöt kapott, és öt percig fuldokolt a kanapén, hasát fogva a nevetéstől.
- És te? Neked is fel kell venned valamit - pillantott a lányra Tim.
Carla egy másik hajpántot biggyesztett a hajába, amin egy pici, arany glória fityegett.
- Te, ezt miért nem Ryannek adtad? - kuncogott Tim, mire Carla játékosan vállon bokszolta.
- Nem akartam összetörni az egóját - kacsintott.

- Igaz - bólintott Tim. - Hé, mikor eszünk?
Carla megforgatta a szemét egy "Jellemző" sóhajtással.
- Megmelegítem a levest és jöhettek.
Pár perc múlva a csapat letelepedett az asztalhoz, Ryan elismerő füttyentéssel díjazta a vacsorát. A piros abroszon három fogás sorakozott, egy porcelán tálban mustárleves gőzölgött, mellette fűszeres törtburgonya-ágyon fasirtgolyók sorakoztak. A sort pedig Ryan kedvence, egy tál lekváros poffertjes zárta. Ryan már nyújtotta is a kezét, hogy elemeljen egyet az apró palacsinták közül, de Carla figyelmeztető pillantására inkább meghúzta magát.
- Azt a mindenit, Carla, te aztán kitettél magadért - bámulta az ételeket Tim, a lány halványan elpirult a burkolt bóktól.
- Eszünk?
Nem kellett kétszer mondani, Ryan rá is vetette magát a levesre.


Gyorsan fogytak a fogások, hamarosan kiosztották a palacsintákat is, Ryan töltött mindenkinek egy fél pohár bort.
- Anyukám receptjei - válaszolta meg Tim kérdését Carla. - Akkor hoztam el, mikor ideköltöztem.
- Veniálif - csámcsogott Ryan.
A palacsinta édes illata belengte a házat, a három fiatal halk duruzsolása összekeveredett az asztalon álló gyertyák sercegésével, arcukat megvilágította a meleg fény. Szemük boldogan csillogott, ahogy egymásra néztek. Végre teljes volt a béke.
Carla megemelte a poharát, a fiúk hozzákoccintották a sajátjukat.
Ryan szélesen elvigyorodott, és ezúttal Tim ajkára is őszinte mosoly kúszott. Carla legszívesebben megölelgette volna őket, de ekkor egy sercenéssel kialudtak a gyertyák, egyedül a karácsonyfa fénye vetült be a konyhába.
- Ryaaan! - kiáltott fel egyszerre Carla és Tim, a mágus pedig ördögi kacajt hallatott a sötétben, ami elfojtott nyögésbe fulladt, mikor Tim hasba könyökölte.
A hó pedig tovább szállingózott az égből, hogy befödje a csupasz háztetőket. Visszatükrözte az ablakokból szivárgó színes fényeket és meleg takaróba burkolta a várost, hogy megőrizze a boldogságot, ami betöltötte aznap este.
Karácsony este.

6 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. [home alone kevin voice] boldog timothy, ezaz-ezaz-ezazz!
    (Avagy tessék felkészülni, mert én most nyolcórás dokumentumfilmet vetítek random eszembe jutó hülyeségekről; így karácsony táján úgy éreztem, ideján való már nyomot hagynom magam után. Végre.)
    Szóval, kedves Babu (๑・ิﻌ・ิ๑) Isten tudja, mióta halogattam a sztori olvasását, és legszívesebben téglával vágnám agyon a pár hónappal ezelőtti önmagam, mert bakker, hazel, miket hagytál te ki. A SYS jó. A SYS nagyon jó. És úgy szeretem a stílusod, olvastatja magát a szöveg, a karaktereket meg egyenesen imádom (de Ryan, a sör nem fogja megváltani a világot; talán a skót whiskey, na).
    Végtére is: én itt látatlanban nagyban csápolok, csillámport köpdösök meg miegymás, köszönöm, hogy olvashatom ヾ(・ω・*)ノ

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. [excited Cecil voice] Óó, na nézzétek ki kommentelt nekem ideee!
      *Tim átpillant a vállam felett* - Hol vagyok boldog?
      *Ryan hátba csapja*
      - Tudod te azt!
      *Tim értetlen fejet vág*
      *Ryan suttog*
      - Carla!
      *Tim fülig vörösödve, felháborodottan tátog*

      A lényeg, hogy itt vagy, és akármennyit halogattad, én nagyon örülök a kommentednek :3 Annak pedig még jobban, hogy tetszik a történet, és ahh, megyek melléd csápolni!

      *Ryan hümmög*
      - A skót whiskey sem rossz, de a barna sör...
      *arrébb lököm*
      Menj már...!

      Iiiii, most itt ülök fülig érő vigyorral, nem is tudom, mit írjak :")
      Remélem, továbbra is Olvasóként tisztelhetlek a blogon, és köszönöm, hogy itt vagy, köszönöm a kommentedet <3
      Ölel: Babu

      Törlés
  3. Drága Babu!
    Bocsánat, hogy csak most írok megjegyzést, sajnos eddig nem volt időm elolvasni az utolsó fejezeteket. Mindenesetre most itt vagyok, remélem, örülsz. :)
    A részek mind nagyon jók, ahogy az eddig megszokott volt. Most, az utolsó bekezdésnél azt hittem, egy szellem vagy valami ilyesmi lesz az, de nem. Hülye Ryan. De végre van Carlothy! Nem szoktam shippelni, de ez a 3 shippem közé tartozik (Carlothy, Petrandi, Violate). Kíváncsi vagyok, hogyan alakulnak majd a dolgok!
    Boldog karácsonyt utólag és boldog, SYS részekben gazdag újévet kívánok! (Ez egy kicsit önző, de nézd el.)
    Ui.: egyébként a +1-ek én vagyok.
    Ölel: Bogi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Baszkileírtamazegészválasztéskitörölteeeeeee *agyfaszt kap*
      Fuhh. Mély levegő, kezdjük elölről.
      Csapó kettő.

      Szóval sziaaa!
      Tényleg örülök, hogy itt vagy, és hogy be tudtad hozni a lemaradást :3 Szuper, hogy "megszokott" hogy jók a részek, mert mindig halálra aggódom magam, hogy nem elég jók :")
      Ryan már csak ilyen, képtelen megállni, hogy el ne rontsa a komoly pillanatokat. Na meg Karácsony este hadd legyen nyugtuk egy picit azok után, amin keresztülmentek... *amikor Babu tudja a sztori végét*
      Van Carlothy lesz Carlothy :33
      Jaj de Petrandi xD
      Neked is boldog Karácsonyt, és dehogy önző, az nekem is jó, ha nem akadok el az írással :"D Szóval előre is boldog Újévet!
      Pussz: Babu
      Ui.: ó, azok a +1-ek... :D

      Törlés