Menü

2016. július 23., szombat

7. Fejezet

Hi, Sweethearts!
Időben jelentkezem a következő fejezettel, amihez csak annyi mondanivalóm lenne, hogy köszönöm a fantasztikus kommenteket wattpaden, iszonyatsok energiát kaptam a rész megírásához ^^
Azt hiszem, ez egy különösen fontos rész mind a történet, mind a karakterek szempontjából, sok titokra derül fény, így figyelmesen olvassátok!
Pussz: Babu

__________________________________________

Hetedik fejezet - Carla Spectre

Hollandia, Amszterdam határa, 2021. 03. 19. (hétfő) 14:45

Az ezüst Zafira keresztül száguldott az elhagyatott autóúton, elhagyva Hellway-t. Ryan a kormányon dobolta ujjaival a rádióból szóló Skillet szám ritmusát, Tim vigyorogva dőlt hátra mellette.
- Hát, haver - csettintett a nyelvével elégedetten Ryan -, be kell vallani, elég király ez az autó!
Már jó egy órája úton voltak, Ryan felvette Timet Rotterdamban, és egyenesen Amszterdamba tartottak. Üdezöld tájak suhantak el mellettük, a nap bearanyozta a vidéket. Ahogy Ryan remélte, megkapták az autót, amibe szerencsére befértek a cuccaik. Ryannek amúgy sem volt túl sok motyója, ám meglepte, hogy Timnek még nála is kevesebb volt. Egyetlenegy fekete sporttáskát dobott be a csomagtartóba, de Ryan nem akarta faggatni. Az út elején megbeszélték, hogy nyitnak a házhoz egy közös bankszámlát, és mindannyiuknak keresnie kell valami munkát. Ryan felvetette, hogy elvarázsolja a bankkártyájukat, de Tim hallani sem akart róla, nem volt hajlandó becsületes munka nélkül pénzt szerezni.
Hamarosan rákanyarodtak az Amszterdamba tartó útra, és belefutottak a délutáni szembeforgalomba.
- Tim! - szólalt meg hirtelen Ryan, és lehalkította a rádiót.
- Hm? - hümmögött Tim, kibámulva az ablakon.
- Mikor faggattad a nőt a templomban...
Tim arca fintorba szaladt az emléktől.
- Említett valami Alkut egy démonnal. Furcsán reagáltál. Talán hallottál már ilyenről?
Tim hezitált. Nagyon szeretett volna mindent elmondani Ryannek, de valószínűleg azonnal kirakta volna az út szélére. Ráadásul még maga sincs tisztában azzal, hogy mit is akar tenni. Hallgatnia kell.
- Egyszer egy ismerősöm beszélt egy legendáról - kezdett bele a hazugságba egy kis hezitálás után. - Ha valaki Alkut köt egy démonnal, akkor valószínűleg vagy a halálból tért vissza, vagy a lelkét adta valamiért cserébe. Egyik sem túl jó lehetőség.
- Értem - hagyta annyiban Ryan, tekintetét az útra szegezve. Érezte, amit Tim mondd, az nem a teljes igazság, de inkább hagyta, hadd alakuljanak a dolgok a maguk rendje szerint. - És honnan jöttél? - próbált meg közvetlen hangot megütni.
- Eindhoven - motyogta Tim. - Bár egy ideig éltem Olaszországban is.
- Azta. Hogy kerültél oda? - kíváncsiskodott Ryan, ám nem kapott választ. - Oké, ha nem akarod, nem faggatlak.
- Nem, nem erről van szó, bocsánat - rázta meg a fejét Tim. - Te is megbíztál bennem, hát én is. - Sóhajtott. - Volt egy... barátnőm, akivel sok időt töltöttem együtt. Ő Olaszországból származott, de egy botrányba keveredett a családja, és nevet változtatott. A szüleim emiatt nem tekintettek rá jó szemmel, hiába győzködtem őket. Így úgy döntöttünk, elmegyünk.
Tim ismét az ablak felé fordult, Ryan emésztette a hallottakat. Egy kis szünet után Tim folytatta.
- Ő különleges volt.
- Igen, biztosan - helyeselt Ryan, ám Tim közbevágott.
- Nem, ő TÉNYLEG különleges volt. Látomásai voltak, mint Carlának.
Ryan hitetlenkedve csóválta a fejét.
- Nem sok embernek van ilyen képessége. És mi történt a lánnyal?
Tim vállat vont.
- Semmi. Összevesztünk egy kicsit a munkán, tudod, ott volt a démon, aki gyerekekre vadászott, és nem lett volna szabad másra koncentrálni. De ott voltunk egymásnak, és mindig ugyanaz lett a vége! - Timből akaratlanul buktak elő a szavak, jól esett beszélni valakinek. Ám a történet végét nem mondhatta el. - Egyszóval elhagyott.
- Sajnálom - pillantott oldalra Ryan. - Tényleg.
- Kösz - nevetett fel kínosan Tim. - De most már mindegy.
Lassan felbukkantak az első házak, és a beszélgetés megszakadt, mivel mindkét vadász az utcaneveket kezdte figyelni. Hamarosan megpillantották az utcák végén megcsillanó vizet, és leparkoltak egy szabad helyre.
- Valahol itt kell lennie annak a hajónak... - motyogta Tim, majd előre mutatott. - Ott!
Végigsétáltak a pallón, és Ryan halkan bekopogott az ajtón, majd pár perc várakozás után még egyszer.
-Lehet, hogy nincs itthon? - vetette fel Tim.
- Kizárt, hiszen ekkorra beszéltük meg a találkozót! - Ryan még egyszer kopogni készült, ám ekkor egy hang megszólalt a fejükben.
- Gyertek be!
Ryan kérdőn nézett Timre, aki vállat vont, így lehajtották a kilincset és vonakodva beléptek a hajóba.
- Carla? - A két vadász tátott szájjal nézett szét a szobában. A Nap csak a behúzott függönyökön át szökött be a szobába, sejtelmes fénybe vonva azt. Vastag, narancssárga textil fedte az ablakokat, a plafonon apró villanykörtesorok húzódtak, ám most nem voltak felkapcsolva. Furcsa, édes illat úszott a levegőben. Ryan körbefordult, bepillantott a kis konyhába, de Carla nem volt ott, azonban a szoba túloldalán nyílt egy ajtó, ahonnan gyertyafény szűrődött ki. Tim határozott léptekkel arra vette az irányt.
- Carla... Itt vagy?
Óvatosan behajtották az ajtót és bekukucskáltak, de azon nyomban meg is torpantak. A padlón kispárnák hevertek szerteszét, a szobában ugyanolyan félhomály volt, mint kint, leszámítva a lány éjjeliszekrényén pislákoló három gyertyát. Carla az ágyban ült egy pokrócba burkolózva, kezében zsebkendőt szorongatott.
- Sziasztok - próbált rámosolyogni a belépő fiúkra, de szája azonnal fintorba torzult, és kövér könnycseppek csordultak le arcán.
Tim és Ryan kezét-lábát törve botladozott át a szobán, és levetették magukat Carla mellé. Ryan nem szólt semmit, csak átölelte Carlát, aki az ő vállán sírt tovább. Nem szóltak semmit, hagyták, hogy a lány egy kicsit lenyugodjon.
- Olyan rendesek vagytok - szipogta Carla.
- Mi történt? - kezdte el Ryan faggatni, mikor a lány elhúzódott tőle.
Carla nem szólalt meg, csak átnyújtott egy gyűrött papírt, és kikászálódott az ágyból. Tim és Ryan a gyertyák mellett próbálták kibogarászni az apró betűket. Tim háta mögé rejtette remegő kezét, mikor felismerte a határozott, szálkás betűket.

Tisztelt Carla Spectre!
Sajnálattal értesítjük hozzátartozója, Angela Spectre haláláról.

Carla otthagyta őket, és a mosdó felett hideg vizet locsolt az arcába. Nem mert a tükörbe nézni, félt, hogy megrémíti majd a látvány.

Kedves Carla!
Tudnod kell, hogy talán ez az utolsó alkalom, hogy szólhatok hozzád.

Carla visszafele felkapta az asztalról a fekete borítékot. A beszűrődő napfényben megcsillant rajta a felirat: Angela Spectre.

Biztosan nem emlékszel - nem emlékezhetsz - anyádra… a lányomra. Kedves, ártatlan teremtés volt, és sajnálom, ami vele történt.

A szobában a két vadász még mindig a levelet olvasta, Tim sápadt volt, Ryan időről időre felháborodott kiáltásra nyitotta a száját.

Akkor bukkant fel a démon, Alkut ajánlott, és én belementem. Anyád élete a te képességedért. Megegyeztünk, és a démon magával vitte őt.

Mikor végeztek, Ryan döbbenten ejtette az ágy takarójára a levelet.
- Én… nem tudom, mit mondjak.
- Olyan is ritkán van - csipkelődött Tim.
- Ez a nő egy banya - vonta le a következtetést Ryan, mire Tim ‘Fogd már be!’ tekintettel pillantott rá.
- Ezzel nem segítetek - ült le velük szemben Carla törökülésben.
- De… A saját lánya volt! - hőbörgött Ryan.
Carla szája ismét sírásra görbült, és ezúttal Tim zárta a karjaiba, a lány válla felett gyilkos pillantásokat küldve az összezavarodott Ryan felé.
- Miattam halt meg az anyám... - Carla görcsösen zokogott a fiú karjaiban, aki félénken simogatta a lány vörös hajzuhatagát.
- Jaj, ne mondj ilyet! - húzódott közelebb Ryan. - Nem a te hibád.
- Hogyan élhetek tovább ezzel az átokkal, hogy tudom, a saját anyám élete volt az ára?! - kiáltott fel a lány kétségbeesetten, kezével Tim pólóját markolászva. - Gyűlölöm a nagyanyám! Gyűlölöm!
- Ss, Carla, nyugodj meg - emelte meg Tim a lány állát, hogy a szemébe nézhessen. - Nem hibáztathatod magad más ember döntéséért, érted? - Carla lesütötte a szemét. - Gondolj úgy erre a képességre, hogy pont annyi értéke van, mint édesanyád életének. Jóra kell használnod, hiszen ő is ezt szerette volna.
Carla kis idő múlva bólintott.
- Igazad van... - Ruhaujjával megtörölte a szemét, majd hamis mosollyal pillantott a fiúkra. - Azt hiszem, egy kicsit várnotok kell még, amíg összepakolok...
- Majd segítünk - pattant fel Ryan, és felemelt egy narancssárga alapon napraforgós párnát. - Ez kell? - villantott egy idióta vigyort, és az elérte a célját, a lány szája ezúttal őszinte mosolyra húzódott.

Hollandia, Amszterdam külvárosa, 2021. 03. 19. (hétfő) 18:30

Az autó begördült a ház elé, megállva a kandeláber sárgás fénykörében. Vad, hideg légáramlat süvített végig az utcán, szemetet és faleveleket sodorva magával. A járdán álló Ryan kabátja csattogott, Carla haja önálló életre kelt a szélben.
- Nem semmi egy környék - lépett melléjük Tim, kezét bőrkabátja zsebébe rejtve. Felpillantottak a házra. Keskeny, emeletes épület volt, apró előkerttel. Pár lépcsőfok vezetett fel a bejárathoz, kétoldalt rózsabokrokkal szegélyezve, amik felfutottak a fehér falakon, egészen a téglás párkányig. Ablakai feketén ásítottak.
- Hol van az eladó? - pillantott körül Carla, egy határozott mozdulattal kisöpörve haját az arcából.
Ryan vállat vont, ám ekkor fény villant, és egy újabb autó kanyarodott be az utcába. Egy köpcös, hajlott hátú férfi bicegett oda hozzájuk, arcát sálja mögé rejtve.
- Uraim! - kiáltott feléjük, majd megpillantva Carlát hozzátette: - És Hölgyem. Szóval önök lennének a vevők?
- Ahham - lépett közelebb Ryan. - Megkapta a pénzt?
- Igen - bólintott a férfi, és egy zörgő kulccsomót húzott elő kabátja zsebéből. - Zárjanak be mindent, pokoli idő van! Percek kérdése, és megérkezik a vihar. - Orra alatt motyogva visszasietett az autóhoz, és egy rekedtes 'Jó éjt!' után elhajtott.
A három vadász felkapta a kezükben elférő legtöbb holmit, és futólépésben tette meg az utat az ajtóig. Timothy, alkarján egyensúlyozva egy dobozt, kinyitotta az ajtót, és beléptek az új otthonukba. Reményeikkel ellentétben hideg és sötét várta őket. Carla megkereste a villanykapcsolót, és végre szemügyre vehették az előszobát. Világosbarna hajópadlón lépkedtek végig, a falak kellemes krémszínre voltak festve. Jobb kéz felé cipősszekrény és egy kovácsoltvas fogas állt, hamar otthont adva egy farmerkabátnak, egy fekete bőrdzsekinek és egy barna ballonkabátnak. Barna, fából készült ajtó nyílt a nappalira, és a fiúk ledobták a közepére a dobozokat. A szoba bal oldalán lépcső vezetett az emeletre, jobbra két ajtó nyílt. Carla benyitott az elsőbe, Tim a másodikba.
- Konyha! - kiáltott vissza a fiúknak.
- Fürdőszoba! - folytatta Tim a jelentést.
Ryan a szoba túloldalán nyíló ablakokhoz sétált, és elhúzta a sötétzöld függönyöket. Hátul is volt egy kis kertjük, aminek közepén egy hatalmas fa terpeszkedett. Levelei hangosan zúgtak a beléjük kapó széltől, a vihar bármelyik pillanatban megérkezhetett.
- Srácok! - kiáltott oda Ryan Timnek és Carlának, akik már épp az emeletre indultak volna. - Be kéne hozni az összes cuccot, mielőtt esni kezd!
Ismét kiléptek az ajtón, és kiszedték a kocsiból a maradék pár táskát. A szél süvített a fejük felett, és amint Ryan bezárta a kocsit, leszakadt az ég. Hideg esőcseppek csattantak a járdán, a szél nekicsapta őket a kocsi ablakainak, ezer dob hangját keltve.
- Futáás! - kiáltott fel Tim, és rohanni kezdtek a ház felé. Csak pár métert tettek meg, mégis az alatt a rövid idő alatt bőrig áztak. Kacagva robbantak be az ajtón, lehajítva a táskákat. A két fiú haja nedvesen tapadt a homlukukra, a vízcseppek lecsordultak az arcukon, amin hatalmas vigyor ült. Carla kicsavarta a haját, és pacsira nyújtotta a kezét.
- Jók vagyunk!
Tim boldog volt, hogy őszintén nevetni látta a lányt.
Már befele indultak volna, mikor Ryan a homlokára csapott.
- Majdnem elfelejtettem valamit! - Rövid kotorászás után előhúzott a táskájából...
- Egy lábtörlő? - vonta fel a szemöldökét Carla.
- Ne sértegess, ez nem egy sima lábtörlő! - méltatlankodott Ryan, majd megfordította a szürke anyagot, amit egy hatalmas, fehér felirat díszített.

Sört hoztál?

- Nee - röhögött fel görcsösen Tim, megtámaszkodva a cipősszekrényen. - Gondolhattam volna, hogy te csak ilyet vagy hajlandó a házad elé tenni!
Carla csak az orra alatt somolyogva csóválta a fejétmíg Ryan büszkén kirakta az ajtó elé a beszédes lábtörlőt.
- Ünnepélyesen kijelentem, hogy belaktuk az új házat!
- Barom! - öklözött bele a fiú vállába Carla nevetve. - Nos, szerintem gyorsan fussuk át az emeletet, kezdjünk el pakolni, és utána irány az ágy! Későre jár.
- Igenis, anya! - A fiúk nevetve bólintottak, és összeszedvén a motyójukat - és néhányat Carláéból, mivel neki jóval több csomagja volt, mint a két vadásznak összesen - az emeletre indultak.
Sorra bekukkantottak a szobákba. Kettő az utcára nézett, egy pedig hosszában a konyha és a fürdő felett helyezkedett el, a hátsó kertre nyíló ablakokkal.
- Stip-stop, ez az enyém! - kiáltott fel Ryan, megcélozva a középső szobát.
- Lehet az enyém a hátsó? - fordult Tim felé Carla. - Arról az oldalról süt be reggel a nap - magyarázta meg óhaját.
- Persze - vont vállat Tim, és kizárásos alapon a megmaradt szobát választotta.
Carla csendben pakolászott, üres fejjel, rutinos mozdulatokkal osztva szét az ágyneműket és hajtogatva be a szekrénybe a ruháit, pakolva fel könyveit a polcokra. Néhány dobozt lent hagyott a konyhában, amikben ennivaló és étkészlet volt. Szegényes motyó, be kell még szerezniük egy pár dolgot, de legalább nem az utcán fognak éhen halni.
Előkereste táskájából a fehér krétáját, és egy-egy védelmező jelet rajzolt az ajtóra, ablakra és az ágya oldalára. A hajón is megcsinálta, ahogy otthon is... Illetve nem, nem otthon, mert már ez az otthona. Utcai ruháját lecserélte egy kék pizsamára, és sóhajtva dőlt le az ágyára. Szívében mélyen legbelül, ahová a gyász nem férkőzött be, Carla boldog volt, hogy lett két ilyen barátja. Ryan egy igazi bohóc - bár rá kellene nevelni az alkoholos italok helyett mondjuk a gyümölcslére -, és Tim is igazán aranyos srác. Hetekkel ezelőtt soha nem gondolta volna, hogy egyáltalán valaha kiszabadul abból az őrültekházából, vagy hogy találkozik hozzá hasonló fiatalokkal. Bár abban nem volt biztos, hogy egy idősek. Döbbenten konstatálta magában, hogy azt sem tudja, hány évesek a barátai. Bár mintha Tim egyszer említette volna, hogy huszonöt...
Villám hasított keresztül az égen, pillanatokon belül pedig hatalmas dörgés remegtette meg a falakat. Carla összerándult, és ásítva feltápászkodott. Lebattyogott az emeletre, és kis kotorászás után a dobozokban beüzemelte a vízforralót. Kipakolta az étkészletet, majd leellenőrizte a hűtőt, mielőtt elrakta az ételeket. Pár perc múlva egy bögre gőzölgő teával a kezében ült le a nappali kertre néző ablakai alatt álló kanapéra, és kábán kibámult az ablakon. Zuhogott az eső, a felhőkön túl fényes villámok cikáztak.
Hol lehetsz most, nagyi? - gondolta keserűen. A sok új információ összekuszálta az érzéseit, és egyszerre gyűlölte és hiányolta az idős asszonyt. Nem kívánta tiszta szívből a pokolra, mégsem tudta máshol elképzelni. Abban viszont biztos volt, hogy ezentúl nem fog tudni ugyanúgy tekinteni a képességére. Mit képesség, átok.
- Csatlakozhatok? - zökkentette ki Carlát komor gondolataiból Ryan. Vállán egy zöld, kockás pokróccal, mezítláb állt a szoba közepén, lászólag nem akarta megzavarni a lányt.
- Gyere csak - intett Carla, és a fiú leült vele szembe.
A lány az ablak felé fordult, Ryan az arcát fürkészte.
- Sápadt vagy - jegyezte meg óvatosan a fiú. - Jól érzed magad?
- Persze, csak egy kis pihenésre van szükségem. - Carla oda sem nézve kortyolt egyet a teájából, szemét az udvarban álló fa sziluettjén tartva.
Kis csend után Ryan ismét megszólalt.
- Sajnálom, ami anyukáddal történt... és Angelával. Nem ezt érdemelted.
Carla keserűen felnevetett, és végre Ryan felé fordította a fejét.
- Legalább van egy csomó pénzünk, nagyanyám... Angela hatalmas vagyont hagyott ránk. - Ryan szólásra nyitotta a száját, ám Carla megelőzte. - Nem nyelvbotlás volt, ez a pénz már mindannyiunké.
Ryan becsukta a száját, és ő is az ablak felé fordult.
- Ez rendes tőled.
Carla halványan rámosolygott.
Ismét fényes villám szelte át az eget, az ablaktáblák pedig beleremegtek az égzengésbe.
- Basszus! - kiáltott fel valaki, majd Tim botladozott oda hozzájuk. - Bevertem a lábam - nyafogott, és leült a kanapéra. Ryan együttérzőn megveregette a vállát,
Kis szünet után Carla hirtelen megszólalt.
- Gondolkodtam, fiúk. Most, hogy hivatalosan is egy csapat vagyunk, szerintem illene pár dolgot tudnunk egymásról, nem gondoljátok?
A két fiú vonakodva bólintott.
- Akkor kezdem én - vágott bele Carla. - Már ismeritek az erőm és a nagyanyám történetét, de egyvalamit nem árult el nektek a levél. - Carla kortyolt egyet a teájából, és összeszedte a gondolatait. - Nem említette az apámat.
Tim érdeklődéssel vegyes rémülettel hallgatta a lányt. Nem tudta, ő mit mondjon magáról, nem akarta belekeverni sem a Démont, sem az Alkut, és legfőképpen nem azt, hogy ismerte Angelát.
- Ha úgy vesszük - folytatta Carla -, én minden tekintetben egy hiba vagyok. Hibás, amiért nem médiumként születtem, maga a világra jövetelem is hiba volt. - Sóhajtott. - Anya sokat kóborolt a környékünkön, és így ismerte meg apámat. Épp pár vándor bűvészmutatványos utazott keresztül a városon, és anya minden alkalommal elment az előadásukra. Imádta őket, de különösen egyvalakit.
- Az apád? - következtetett óvatosan Tim, Carla bólintott.
- Viszont apa még a születésem előtt lelépett, egyedül ezt - mutatott égővörös hajára a lány - hagyva emlékül.
Csend fogadta a beszámolót.
- Azt hiszem, én jövök - ragadta magához a szót Ryan. - Utrechtben elmeséltem már az öcsém történetét, de azt nem, mi történt utána.
Carla és Tim érdeklődve figyelték a Ryan arcán átfutó érzelmeket.
- Anyám teljesen belebetegedett Garrett elvesztésébe. - Ryan az ölébe ejtett kezeit tanulmányozta, majd a pokrócot kezdte gyűrögetni. - Egy évre rá egyedül hagyott minket apámmal. Csak mi maradtunk egymásnak, viszont mikor egyetemre mentem volna, ő is elment. Abban az évben teljesen magam alatt voltam, otthagytam az egyetemet, és nekifogtam a démonűzésnek. Utána kerültem a Wintershillbe.
Ryan olyan gyorsan hadarta el a mondandóját, hogy Tim csak a végén eszmélt rá, ő következik. Carla és Ryan kíváncsi tekintetének kereszttüzében feszengve ezernyi variációja jutott eszébe a történetének, de mindegyiket elvetette. Végül úgy döntött, abból indul ki, amit Ryannek elmesélt.
- Említettem már neked a barátnőmet, ugye, Ryan?
A szőke bólintott.
- Őt is Angelának hívták - pillantott Carlára Tim, a lány ajka pengevékonnyá halványult. - Nos, ő juttatott a Wintershillbe. Szakítani akartam vele, mert hiába kellett volna elkapnunk egy veszélyes gyerekrabló démont, ő csak a mi... párkapcsolatunkra koncentrált. Bedühödött, fenyegetőzött, majd eltűnt egy évre. Mikor azonban felbukkant, keresztbe húzta egy vadászatomat, és a hatóságok kezére adott. Tárám, irány a Wintershill - tárta szét a kezét Tim, feszülten lesve társai reakcióját.
- Kis rib... - kezdett bele Ryan, de Carla időben kapcsolt, és befogta a száját.
- Ryan azt akarta mondani, hogy biztosan nagyon szép lány volt - javította ki a fiú helyett a mondatot.
Tim elmosolyodott, majd a vadászok néma hallgatásba burkolóztak. Az eső ütemesen verte az ablakot, álmosító elegyet alkotva az ereszben csobogó vízzel. Ryan elnyújtózott a kanapén, fejét a háttámlára hajtva figyelte a plafonon táncoló árnyékokat. Pár perc múlva Carla feje előre bukott Ryan vállára, és mindketten szuszogni kezdtek. Tim vállat vont,  ő is elhelyezkedett, és lehunyta a szemét. A vihar zaja elült, és a zápor békés hangjai álomba ringatták a három vadászt. Egy denevér siklott el az ablak előtt, a Hold kipislogott a felhőréteg közül, és Amszterdam is mély álomba merült.

Hollandia, Delft, 2021. 03. 19. 21:15

Ütemes csipogás hallatszott a számítógépek felől, az éjjeliőr, kávéjával a kezében, elégedetten pislantott a kamerákra. Sehol egy lélek.
Ám az őr tévedett. Pár folyosóval arrébb Roan Linburn és társa elmélyülten vizsgált egy kábelekkel teli panelt. Roan néha elgondolkozva dörzsölte meg deresedő szakállát, majd felcsillant a szeme, és átkötött néhány vezetéket. Annyira elmerült a munkában, hogy észre sem vette, a másik férfi kiment a teremből. Ám Roan elakadt két pólusnál, hosszasan törve a fejét ráncolta a homlokát.
- Jayden... Gyere, segítened kéne! - szólította társát, majd meglepetten nézett fel, mikor nem kapott választ. - Hova tűnt ez a léhűtő? - morogta az orra alatt, és a férfi keresésére indult. - Jayden! - kiátott végig a folyosón, ám a férfi nem bukkant elő. - Jaydeen! - A folyosó plafonján elhelyezett neonok egyike nyugtalanítóan vibrálni kezdett, Roan a szeméhez kapott, bántotta a fényváltozás. - Hol a pokolban vagy? - zsémbelt tovább. - Ezt a lámpát is igazán megjavíthatnák már!
Hirtelen csattanás hallatszott, és a férfi, mint egy vadászkopó, hegyezni kezdte a fülét. - Jayden, te vagy az? - Elindult a hang irányába, zárt ajtók mellett elhaladva, ám a folyosón sorakozó számtalan zár közül egyet nyitva talált. Kezét a kilincsre rakva lassan behajtotta az ajtót. - Jayden? - Az idős férfi szeme elkerekedett a döbbenettől, arca egy pillanat alatt vált falfehérré. Szája néma kiáltásra nyílt, ahogy megpillantotta társát. Jayden saját vérébe fagyva, összeszabdalva feküdt a padlón, üveges tekintete pedig egyetesen a belépő férfira tapadt.

2 megjegyzés:

  1. ez....ez.... egyszerűen fantasztikus, csodálatos rész volt *o* *kezével ide-oda csapkod mint egy idióta*
    És remélem nem hóhér akarsz lenni, azzal, hogy itt hagyod abba a részeket, ugye? UGYEEE?
    Ezenkívül, sosem imádtam annyira egy blogot mint ez, SOSEM ♥ Egyszerűen leírhatatlan és leírhatatlan, hogy mennyire..öhm... izééé ....fantasztikus?Nem.. Megvan, mennyire TÖKÉLETES ♥ *o*
    Akinek nem tetszik a blogod annak nagyon szar az ízlése, NAGYON...
    Ha a blogod nem lenne, akkor jelenleg is bambulnék magam elé...
    Jelenleg nem is tudok szóhoz jutni, egyszerűen nem tudok. :33
    TŰKÖN ÜLVE VÁROM A KÖVETKEZŐŐ RÉSZT ♥♥ Köszönöm, hogy szebbé tetted a drága napomat ♥
    Ezer ölelést küld: Noémi, az egyik legnagyobb rajongód :$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kommentedet <3 Nagyon örülök, hogy tetszett, és ennyire megszeretted a SYS-t!
      Nem áll szándékomban abbahagyni, ahhoz túlságosan szeretem a vadászainkat ;) Részről részre egyre jobban a szívemhez nőnek.
      Sietek a következővel :)
      Puszi: Babu

      Törlés